versek

Miközben hülye hivatalnoknővel veszekszem,


a rave forradalom valahol tőlem távol
születik és hal meg.

A pénztárak előtt
leizzadt tömeg mint a Love Parade-en,
itt nem táncolnak és utálják egymást mind –
itt mi vagyunk azok
és csak magunk közt,
a bájos pillanatokban,
egyfajta ezek vagyunk – görnyedt háttal,
krumpliszsákok
lábon állni próbálván,
seggreülve a város milliárdosa
iránti csodálattól
aki kisebbik fiát akasztófára küldte
és most óriás emlékműveket emel
neki.

Nem izgat a rave kultúra
de bosszant
Mihá szavazni küldött mert,
mondja ő,
a polgármester megszámolhatja a pecséteket
személyimben
a következő kihallgatáson.
A holnapoktól való félelem – és a holnaputántól,
és a hátralevő élettől – ostobává tesz,
ravasszá, bizáncivá.

Estefelé, mikor ő nadrágomat mossa
első tulajdonosa
megtömi magát energiaitallal,
lemegy Berlin utcáira
és
táncolni fog.


Egész télen vártam éves fogfájásom

Ami általában januárban kap el
kommunikálás, beszerelés, tervezés, irányítás
és vagy két, három kegyetlen hétig tart,
nyomozás, felkészülés, edzés, bemutatás
ebben az évben márciusban kapott el,
tervezés, alkalmazás, fejlesztés, kibővítés
mikor éppen azt hittem, vége, megszabadultam,
időzítés, kezelés, felértékelés, kórjóslás
és készültem sokat beszélni, karattyolni, mormogni
irányítás, asszisztálás, beültetés, igazolás
szégyenlős, meg nem értett szerelmi vallomásokat mély söröskorsókba,
titkosítás, bevezetés, tárgyalás, megoldás
most csak hallgatni tudok, hogy ne engedjem számba a levegőt,
vezetés, felülvizsgálás, óvás, meggyőződés
tehetetlenül hánykódom, egy fájdalomcsillapító sem segít nekem,
oktatás, szervezés, felügyelés, tesztelés
anyám köhög mellettem szüntelen, nyolcadikáig nincs pénzünk,
és ellenőrzés és eladás, mondja egy okos ember a tévében,
ezek mind az új generáció sikerszavai.
A szavak, súgja megrémülve, és simogatja ezüstszínű szemüvegkeretét.



shanghai truelove ltd.

14:30, kislányom alszik.
A kislányok akik pizsamáját gyártották
könnyedén horkolnak
a világ másik végén.




Mi kell egy férfinak -

egy rúd
vagy négy méter alumínium cső
húsz méter vasbeton
hatos átmérőjű,
négy négyzetméter terakott,
két kiló festék,
bőrszíjak
egy magas domb –

hogy nagyon magasról ráhugyozzon
szülővárosára.



Uram, tégy erőssé

mint egy póker automata billentyűi.

Útipénzem megittam
és az eső tönkretette az összes csikket.

Gyűjtsek annyi erőt,
hogy kimenjek a buszállomás budijából
és rámosolyogjak egy sofőrre:
isten bizony mondom neked, testvérem –
átmész ma velem Lipicán.



Uram, add nekem a rövid szoknya erejét

Hét férfi vár az állomás kocsmájában.
Vár zavarosan bámul a poharak fölött –
a lábai durvák,
öregek, lyukacsos harisnyába szorítva.
Dudorásznak a sörfoltos
rövid szoknya alatt.

És mind álmodják hogy
egy pillanatra elvinnék magukkal
a meleg fülkébe,
behúzott függönyökkel.

A hazafelé vezető úton.



Mondták a tévében

a holttestek meghosszabbodnak
néhény millimétert
magasabb nő leszel
szerelmesebb férfi leszek,

magasabb leszek
védve érzed majd magad.




A megvert nő

aki a semmibe néz
az ablakon
a 8. emeleten
irigykedik
a megvert nőre
aki a semmibe néz
az ablakon
az 1. emeleten:
az elsőt nem szánják meg
csak esetleges éhes, eltévedt
sirályok.



Ennek az agynak minden szennye

kezdődött
egyszerre az első tiszta maszturbálásommal,
bűnösség nélkül,
félelem nélkül, mert
éppen felfedeztem
hogy senki sem tudhatja
mi van eszemben,
a szülők sem,
az isten sem.

Akkortól
el a végig
szabad leszek, és

mindörökre –
emberke egyedül,
egyedülálló fejben.


Egyik napról a másikra


megnőtt az eső
zöreje:
egyenesen a tarkómba
az ablak mögött
egy óriási macska
morzsolja fogai közt
egy óriáshal
csontvázát –

a helyen ahol állok
néhány napja
csend van –

voltak csendes
napok
mikor
mindenre
gondoltam –

mondd el
a legrosszabb dolgot
ami veled
történhetne
és rögtön
körülírnék
egy másikat
rémesebbet.



Mikor mellbimbóidat szopom

egy rajzfilm
szereplő vagyok –
számból
buborékok
jönnek
amikben
nem
ír semmit.